prológus

Secrets of the past


PROLOUGE

1941. jan. 7.-et írunk. A francia Lyon városában él boldogan a 7 éves ikerpár, Marie Delon és Nathalie Delon. Jól menő családból származnak. Apjuk, Nicolas orvos , anyjuk, Sylvie pedig tanítónő, egy helyi iskolában. A háború nehezíti a lányok életét, mert így egyre kevesebb időt tölthetnek szüleikkel. Apjuknak sokkal több munkája akad a sok sérült miatt, anyjuk pedig segít munkája mellett pár menekültnek is. A két lányt már szinte csak szeretett dadusuk neveli, Marcella, akit minketten nagyon szeretnek.Egy napon járvány tör be a kórházba, amit apjuk is elkap. Végül haza se megy már családjához, nehogy megfertőzödjenek. Megkéri feleségét, hogy semmi féle képpen ne látogassa meg és a lányoknak is magyarázza el , hogy nem lehet. De Sylvie még is meglátogatja pár hét után, ezzel nem sokkal később ő is megfertőződik. A lányok otthon maradnak dadusukkal, mert anyjuk is kórházba kerül. 2 hét eltetltével apjuk meghal, és rá 3 napra anyjuk is. Mind ezek előtt, Marcella is el kell hagyja franciaországot, mert ő lengyel országból származik, és arról értesült, hogy testvére, elesett a háborúban. Így hát a két lány egyedül marad , árván, védtelenül. 

2009. jan, 7.-et írunk. Jelenleg a híres Párizs városában él Nathalie Delon, tágas belvárosi lakásában. Minden egyes napját betölti az unokák mosolya , ami az egyetlen boldogság az életében. Egy részét már nagyon rég elvesztette , és sosem fogja visszakapni. Marie -t, testvérét, utoljára 15 éves korukban látta. Az ikreknél a testvér elvesztése hatalmas fájdalmat okoz. Tényleg olyan , mit ha kitéptek volna a szívéből egy darabot. Ezzel a gondolattal kel és fekszik minden nap a 75 éves Nathalie. Unokáival szemben mindig az a mosolygós, gyermekded nagymama , míg egyedül bezárkózva keservesen és magányosan él. Férjét 4 éve vesztette el. Egyedül él és életének egyetlen értelme már csak az ikerllány unokáji, Charolotte és Camille. Bár tudja és reméli, hogy unokái sosem kerülhetnek abba a helyzetbe, mint annú ő és testvére, de még is félti a két 16 éves lányt. Ezen az enyhe téli napon Nathalie a hinta székében ül. Érzi , hogy gyenge és már elfáradt ezzel a teherrel élni. Nem bírja tovább. Nem akarja itt hagyni családját, de szeretné újra látni testvérét. Lassan odasétál az íróasztalához és ki vesz a fiókból egy szép tollat, egy borítékot és egy papírt. Leül és maga elé meredve bámul ki egy kicsit az ablakon. Nem fél a haláltól. Inkább várja. Elgondolkozik , mit is szeretne unokáítól. Mit ad nekik végrendeletében és mi legyen az utolsó kívánsága. Gondolatait összeszedve kezdi el írni a levelet:Én drága unokáim, Charlotte és Camille Bourbon. Én úgy érzem eljött az én időm ezért ebben az okiratban leírom utolsó kívánságomat, és hagyatékomat amit rátok ruházok. Mint tudjátok hosszú évek óta pontosabban 60 éve nem tudok semmit az én drága ikertestvéremről Nathalie-ról. Utolsó kívánságom tehát az lenne hogy valamilyen módon derítsétek ki, hogy mi történt vele. Ránk emlékeztettek , mikor én és Nathi kicsik voltunk. Mióta elvesztettem , olyan mintha egy részemet vették volna el. Én drága lányom, Sarah Słowacki. Bár vagyonom nem sok , azt ami van szétosztom közted és gyermekeid között. Van a széfemben egy kulcs , amit Camille unokámnak szánok. A kulcs egy régi, de értékes dobozt nyit amiben a gyermekkorí enlék tárgyaim és a naplóm található. A széfben van még egy könyv amit maga az írója ajándékozott nekem és írt is alá. Ezt a könyvet Charlotte -ra hagyom, mível tudom , hogy mennyire szeret olvasni és ő az a személy aki erre a kincsre a megfelelően fog majd vigyázni. A nyakláncot , amelyet még édesanyám hagyott rám, tovább adom hát neked lányom Sarah. És végűl Te Drága Théo kis unokám. Rád hagyom még dédapád nagy becsben tartott aranyozott töltő tollát, mert tudom, hogy a te írásaid megérdemlik, hogy egy ilyen becses kinccsel legyenek megírva.A tollat letéve kinytotta a gyönyörű szép borítékot. A levelet még eyszer átolvasta, majd szépen a borítékba helyezte a széf kulcsával együtt. Lenyalta a boríték szélét, ezzel lezárva azt. Gondosan letette az asztalára majd felállt. Hirtelen rosszúl lett de próbált nyugodt maradni. "Még pár percet bírj ki Nathi kérlek". Mondta magában majd lassan betipegett a hálószobába. Levette a papucsát, majd befeküdt a takaró alá. Megivott egy pohár vizet, ami az éjjeli szekrényén volt és utána vett egy mély levegőt. A fájdalom egyre erősebben csavarta a szívét, ezért gyorsan betakarózott , kezeit mellkasán összekulcsólta és behunyta a szemét. Még pár apró gondolat futott végig az agyán, majd végső álomba szenderült.